2009. január 27. 12.45 Megérkezett a csoda!!!

Nagyon rendes kisfiunk van, mivel hagyta anyát, apát pihenni az éjszaka, és csak reggel jelezte, hogy most már szeretne kijönni. Apa épp munkába indult volna, mikor megindult a magzatvíz. Nehezen fogtam föl, hogy mi történik, pedig elég egyértelmű volt.

8-ra már be is érkeztünk a kórházba, semmi fájással, így amikor a szülésznő rám rakta a CTG-t még ő sem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan történnek az események. 9 körül előkészítés, zuhany és megindultak a fájások is. Akkor még azt gondoltam, hogy hát ez nem is olyan vészes mint amilyennek mondják, kellemes, beszélgetősen vártuk a bébit Szilárddal. 10-kor már tolófájásaim voltak, amire a szülésznő azt mondta, hogy még 3 ilyen és meglesz a baba. ( A doki ekkor még sehol sem volt!!!) Még eszembe is jutott a sok 'gerébágis' tanács, hogy csak adjam át magam a fájdalomnak, meg hogy nem túlélni, hanem megélni kell a szülést.  Sajnos csak eddig volt ilyen idilli a hangulat, mivel szegény fejecskéje elakadt a kifelé vezető úton, így 2 és fél óra tologatás és kézzel fordítgatás után a császár mellett döntöttek.

Mikor először megláttam, már tiszta volt és pólyában érkezett hozzám. Nem tudom leírni milyen érzés volt, de minden szenvedést feledtetett!!!

Új élet

Az első találkozás anyával

Apával

Egy naposan

Édes álom