Tegnap kontrollvizsgálaton voltunk. Minden a lehető legnagyobb rendben. A helyzet annyit változott 3 nap alatt, hogy most úgy gondolják, a K-vitamin hiánya okozta a problémát és mégsem vírus.
Még Ranschburg Jenő is azt állítja, hogy ennyi idősen nem álmodnak - neki pedig mindent elhiszek - de egy ilyen kórházas-vizsgálatos nap után olyan zaklatottan alszik, mintha azt álmodná, hogy megint tűt szúrkálnak a fejébe. Azt is mondják, hogy nem lehet elkényeztetni, nekem most mégis úgy tűnik, hogy sikerült, mivel csak kézben hajlandó aludni (kivéve éjszaka, mikor úgy alszik az ágyában, mint a bunda).
A szopizás is csupa talány. Néha másfél órát szopik, majd fél óra múlva ismét úgy csinál, mint aki majd éhen hal. Ilyenkor mindig elhatározom, hogy többet már nem kaphat, nehogy valami baja legyen. Kb két percig tudom magam tartani, majd újra megkínálom, mivel nem tudom nézegetni, hogy szegény kis éheskolbászunk ilyen éhes.
Szóval ennyit a nevelési elvekről! Még csak 3 hetes, de már teljesen ő irányít.
Apa fotóművészi hajlamai már korábban is megnyilatkoztak, mikor a nyaralásos fényképek között elég tetemes mennyiségű "Holdfény csillog a tengeren", "Elsuhanó fények a szálloda ablakából nagy blendenyílással" és "Érdekes falfelület 1 cm-ről" című fotókat archivált. Most szemünk fényéről is hasonló művészi értékű képek készültek.
