A születés óta - ha a kórházat nem számoljuk - először maradtunk apa nélkül. Édesapa üzleti útra ment külföldre. Szilárdka úgy érezte, hogy most neki kell helytállni és megvédeni az otthonunkat, vigyázni anyára, mivel egész nap csak kb. másfél órát aludt, azt is többfelé elosztva. Egyébként nagyon vidám napunk volt, és bár azt hittem, hogy estére cirkusz lesz a kimerültség miatt, még az esti lefekvés is ügyes volt.
Persze pont tegnapra időzítette élete eddigi legnagyobb kunsztját, így erről apa lemaradt, én pedig csak egyedül örvendeztem: pelenkázás után letettem a kiságyba, hasra, és mire visszaértem a kézmosásból a hátán feküdt és kalimpált, mint egy kis bogár. Nem tudtam, hogy két hónaposan már ilyeneket tudnak.
