Ez egy rövid kirándulás volt, egy éjszakára ottalvós, de annál tartalmasabb.
Mamáéknál kezdtünk, majd a belvárosból kisétáltunk a Szépasszony-völgybe. Utoljára akkor sétáltam ekkorát, mikor gyermektelenek voltunk, így eléggé elfáradtam, meg a cipő is feltörte a lábam, de borzasztó jól esett! Szilárdunk végig aludt a hátamon, csak a Marci borozóban ébredt fel, kissé kócosan. Ajánlom mindenkinek, hogy közelítsen a hajára!
Vacsi után még egy gyors belvárosi sétára volt időnk, kicsit így is belecsúsztunk a fürdésidőbe, de gyermekünk láthatóan nem volt fáradt - nem úgy, mint anyája.
A panzió nagyon stílusos volt, megadta a várlátogatáshoz a hangulatot.
Délelőtt Dobó tereztünk, itt a galambok voltak a fő látnivalók.
Azért egy idő után rájött, hogy felfelé is érdemes nézni. Itt éppen nagy műértéssel a templomot nézi.
A kazamatákban úgy döntött, hogy pihen egy kicsit, így az egész idegenvezetést végighorpasztotta. De utána kipihenve jobban tudott összpontosítani az olyan lényeges látnivalókra, mint például az aknafedő.
De az igazánlegjobb az egész kirándulásban a kőkaparászás volt. Mivel már sokat gyakorolt és rengeteg tapasztalatot gyűjtött a témában, ezért nem véletlen a szakértő tekintet!
Nagyon jót kirándultunk, jól éreztük magunkat, de nem mostanában megyünk ilyen hosszú útra. Visszafelé félútig aludt, majd eszébe jutott, hogy jó lenne hengergőcözni, vagy négykézlábazni, vagy bármit, ami nem a dobozában történik. Háromszor kellet megállni. A dunaújvárosi pihenőnél másfél órát vesztegeltünk, próbáltam elaltatni, de reménytelen volt. Itthon olyan vad pörgésbe kezdett, hogy csak a fürdéssel tudtuk lenyugtatni. De ezek után mindenki nagyon jót aludt.
