Most megpróbáljuk édesapával kipihenni az elmút két nap fáradalmait, de valószínűleg ez a meddő próbálkozás szintjén fog megrekedni. Szerintem ezt a diplomaosztójáig pihenhetjük.
Borzasztó hisztis. Már nem egyszerűen nyüfögős, hanem éktelen ordítós, hátrahajlós. Két dologért szokott hisztirohamba kezdeni. Most, hogy túljutottunk a telefon témán ( kapott egy kiszuperált, ezer éves szétnyitható telefont inaktív kártyával, de neki ezt is sikerült megoldania, felhívta a 112-t!), az áramozás van soron, amit sajnos semmilyen alternatívaként sem tudunk megengedni. A másik ok a hisztire, hogy egyszerűen nem tudjuk kitalálni, hogy mit szeretne. Pedig annyira el akarja mondani nekünk sírás közben ( "dejejdeje", meg hasonló szavak gyorsan egymás után), csak mi nem értjük.
Ma vacsinál először nem akarta, hogy segítsek az evésben, mindenáron egyedül akart kanalazni. Mivel ezt természetesen egyből megengedtem, utána azt szerette volna, ha a tányért is elengedem. Ennek nyomatékot is akart adni, így villámgyorsan kirántotta a kezemből, az egész gyümölcsrizs a földön landolt. Mivel ezek után már semmi érdekes nem volt az asztalnál, azonnal kérte, hogy vegyem ki az etetőszékből. Mikor ez is megvolt elkapta a poharam és megmosta a kezét az ásványvízben.
És még csak most kezdődik... Ez már csak rosszabb lesz?
