Mivel már vége az első trimeszternek és vele együtt a rosszulléteknek, hányingereknek, álomkórságnak, ezért ideje, hogy itt is közhírré tegyük: tesó lesz!

Ez a várandósság meglepően jól és zökkenőmentesen kezdődött. Orvoshoz nem igazán járkáltam, tanulva Sziszi esetéből. Egy sajtkukac gyerek mellett nem is igazán engedhetném meg magamnak azt a passzív kilenc hónapot, amit vele szenvedtem végig. Rögtön az elején csináltam az egyetemi gyakorlatot, hetente kétszer Pécs, nagy előadóban sok-sok hallgató előtt, így a felkészülésből és az izgalmakból jutott a bébinek is. Kicsit vissza is vettem a tempóból, a szakdolgozatot és az államvizsgát halasztottam a következő félévre (feltéve, ha nem pont akkor szülök). Egyébként minden a normális kerékvágásban halad tovább, játszunk (hasonugrálósat is), gyereketcipelünk, mert nem hajlandó a saját lábán jönni, szóval nem kell kímélni magam.

Egyébként még mindig takaréklángon van a családi életünk, de ha minden igaz jövő héten vége a felújításnak és költözhetünk. Remélem a karácsonyt már az új lakásban ünnepelhetjük!