Eddig nem volt a szavak embere, most azonban változott a helyzet. Egész nap be nem áll a szája, minden tevékenységét édes hangján kommentálja.
Utálom ezeket a ma divatos kényszerű babafejlesztéseket, de azért bennem motoszkált, hogy talán mégis meg kellene mutatni szakembernek. Már azt is eldöntöttem, hogy melyik korai fejlesztőhöz viszem. Mindezt annak ellenére, hogy végigbogarásztam az összes számomra irányadó szakirodalmat Bettelheimtől Vekerdyig és tudtam, hogy nincs baj, mégis paráztam, mikor a hasonló korú gyerkőcöket hallottam beszélni, Sziszi pedig meg se mukkant.
Mondjuk, mi mindig megértettük, hogy mit szeretne. Kaptunk olyan tanácsot, hogy ne fogjuk a jelelését, de mivel nálunk alapelv, hogy apa-anya mindenben segít, rájuk mindig lehet számítani, ezért ez szóba sem jöhetett. Doktornénink (aki ettől még szimpatikusabb lett) elmesélt egy történetet, mikor kezdő korában szintén ezt a tanácsot adta egy anyukának, aki szerencsére nem fogadta meg. Ma ez a nem beszélő kisfiú világbajnok kajakozó szuperman. Szóval ennyit a sietségről.
Az elmúlt hetekben úgy döntött, hogy már szeretné verbálisan is kifejezni közlendőit és ettől rendkívül feldobott. Tulajdonképpen minden szóval megpróbálkozik, van ami felismerhető és van, ami csak sejthető (pl. nagyon édes hangkavalkád a "Dunaújváros" szava, csak a hanglejtésből és hangulatából lehet felismerni). A legemlékezetesebb és legmeglepőbb szava - ami jól mutatja, hogy milyen régóta gyűjti a tudományt - a "MÁLNA". Utoljára tavaly ősszel használtuk ezt a szót, mikor előszeretettel járt hátra a mamáék kertjébe málnát legelni. Azóta sem a kertben nem járt, sem a málnáról nem esett több szó. Hétvégén hátratévedt a még málnátlan bokrok elé és teljesen felismerhetően megnevezte az ott sem lévő gyümölcsöt!
Szóval nincs itt baj, a gyerekünk egy zseni!
